Mi egy macska? És mi nem.

A szaglás, a hallás és a terület feletti kontroll hatalmas súllyal esik latba. Egy új doboz, egy vendég vagy az alomtálca áthelyezése fontos esemény lehet. A nyávogás csak egy része a nyelvnek; a farok, a fülek, a pupillák, a testtartás és a választott távolság gyakran többet mondanak.

A viselkedés hirtelen megváltozása fájdalomra vagy betegségre utalhat. A büntetés, a kiabálás és a vízzel való permetezés növeli a félelmet és gyengíti a bizalmat. Mielőtt „problémának” nevezel egy viselkedést, kérdezd meg: fáj-e valamije a macskának, van-e elég erőforrása, biztonságos helye, játéka és lehetősége a visszavonulásra?

A macskák „fajtájának” gondolata meglepően fiatal – kevesebb mint 150 éves, egy pillanat annak a fajnak a léptékén, amely évezredek óta él az emberek mellett. Genetikailag egy fajtamacska és egy pedigré nélküli macska nagyrészt ugyanaz a populáció: néhány gén dönti el a szőr hosszát, a színt vagy a fülek formáját, de nem rajzol jellemet. A macskagenetikai kutatás következetesen ugyanezt mutatja – két egyed temperamentumbeli különbsége ugyanazon fajtán belül akkora lehet, mint a különböző fajták közötti különbség. A kiállítási táblán lévő címke kevesebbet mond arról, ki az előtted álló macska, mint az első tíz perc, amit vele töltesz.

Egy tarka, hangzatos név nélküli macska, aki utcán vagy menhelyen nőtt fel, ugyanúgy macska, ugyanúgy képes játékra, kíváncsiságra és kötődésre, mint bármelyik kiállításon díjazott példány. Ha a külső alapján választasz, kevesebbet választasz, mint hiszed; ha az alapján választasz, ki az egyed, pontosan azt választod, ami számít.